2. fejezet

Hát, ez lenne a második fejezet. ^^
Nagyon jól esnek az érdeklődések és a komik :$ De komolyan, amikor jönnek, MI csak annyit tudunk mondani, hogy :"ÚR ISTEN. ÚR ISTEN. ÚR ISTEN"  

Ezen a részen kicsit sokáig "ültem" mivel, tudni illik rólam, hogy elég lusta  vagyok, de most Lana nem hagyta, hogy ne írjak, ezért még ihlet hiányában is a gép előtt gubbasztottam.
Na jó, befejezem dumálást ^^ Jó olvasást :)
egyébként, mit szóltok a fejléchez? :$ Én csináltam :D
Puszi : BooBear :$


Tudod, milyen , amikor az utolsó pillanatban meggondolod magad? Hát ilyen.
- Áh, csak azt akartam mondani, hogy bejön nekem valaki. - dadogtam a végét.
- Hmm, ki a szerencsés? - lökött oldalba a barátnőm.

- Ni..Nate. - mondtam, kicsit szaggatva.
- Bemutatod? - kérdezte izgatottan 
- Nem ööömm. - mondtam szinte egybe.
- Miért? - húzta fel a szemöldökeit.
- Ő nem ismer engem. - túrtam bele a hajamba.
- Óhh, értem én. Majd összehozlak titeket. - kacsintott.
- Ne, neee. - szorítottam össze a szemeimet. Basszus, ez miért nem csak egy álom, amiből felkelhetek?
- Mind egy, később vissza térünk rá. Most ünnepeljük meg a tovább jutásodat. - húzott a kezemnél fogva maga után.
Eltervezte, hogy Beach party lesz. Bejártunk egy csomó boltot, és megvettük a "hozzávalókat."
- Azt a medencét légyszi. - lökdösött egy bolt felé tele kézzel Jade.
- Kell, kell, kell. - szaladtam odafelé.
- És ki jön még? - kérdetem, miközben fizettem.
- Felhívtam pár jó fej csávót, és Lisa-t. - vigyorgott diadalmasan.
- De azért, ne szabaduljon el a buli. - kaptam fel a táskákat a kezembe.
Nem sokára fel értünk a lakásomra. Kiraktam a tálat, amit tele töltöttem szeszes itallal, majd egy másikat egy csomó rágcsálni valóval.
- Csináljuk meg a medencét! - ugrált körbe Jade.
- Mit akarsz te azon "megcsinálni"? - tettem idézőjelbe a szavait.
- Na, tudod, töltsük meg. - szaladt be a fürdőbe.
- Nem fog idáig elérni a zuhanyrózsa. - jelentettem ki, miközben magammal szemben tartottam. Ki a fene gondolt volna arra, hogy kedves Jade megnyissa a csapot?
- Köszi. - töröltem ki a szememből, majd felé irányítottam a "fegyvert."
- Jó feladom. - mondta, némi szaladgálás után.
Ez után, elkezdtünk intenzívebben készülni, mivel már nemsokára érkeznek a vendégek.
Minden tökéletes, ezért gondolkodás nélkül szaladtam ajtót nyitni a csengetés után.
- Sziasztok. - köszöntem, a beözönlő tömegnek.
- Jajj, most arra számítottál, hogy itt is olyan filmes jelenet lesz, hogy elhívom a fél várost? - nevetett mellettem a barátnőm, aki feltehetőleg észrevette az elégedettséget az arcomon.
- Igen, pont arra. - vigyorogtam, majd a vendégek közé szaladtam, akik gratuláltak.
Mindenki fürdőruhára öltözött, és  felhangosítottuk a zenét.

Örült egy buli volt, a hideg padlón mezítlábas emberek locsolkodtak vízzel, kipróbáltuk a szeszbe áztatott gumicukrokat  és mindenki ugrált. Én torkom szakadtából énekeltem, az épp ismert, vagy nem ismert zeneszámokat.Fél kettő felé, elcsendesedett a buli, voltak akik tv-ztek, akik az erkélyen csőröztek, és volt aki a medencében feküdt, és a barátnőjével hülyült. Ja az én voltam.
- De hogy néz ki az a pasi? - kérdezgetett.
- Hát olyan, szép. - válaszoltam, kissé idiótán a pia hatására.
- De, hogy-hogy nem ismer téged? - gondolkodott el.
- Úgy, hogy egyszer láttam. - füllentettem.
- Hol?
- Az álmomban. - nevettem el magam.
- És volt rajta ruha? - kérdezte viccesen, mivel az előbbi kijelentésemet is poénnak vette.
- Igen. -fröcsköltem le a medencéből származó vízzel.
- Akkor nem érdekel, el se meséld. - állt fel a székről.
Elsétált a hűtőig, és kivett belőle egy citromos sört.
- Nem gondolod, hogy elég lesz a piából? - tettem fel egy kérdést.
- Nem gondolom. - ismételte meg az első két szavamat, Egyes szám első személyben.
- Én álmos vagyok. - másztam ki a medencéből, majd magamra tekertem egy kendőt.
- Nem aludhatsz. Buli van. - lökdösött oldalba.
- Már mindenki haza felé megy. - mutattam a távozó emberekre.
- De én nem. - ült le az ágyamra.
- Én akkor is aludni fogok.  - terültem el mellette.
- Itt biztos nem. - hajolt felém.
- Dehogy nem. - hunytam le a szemeim.
Hát, lehet Jadenek volt igaza, mivel elkezdett popcornnal dobálni. Ennek hatására elfordultam, de ő mindig kitalált valamit a piszkálásomra. Utolsó próbálkozása, az volt, hogy csipkedett. Ezzel befejezte, mivel kibukott mellém.
És újra azon a helyen voltam ahol eddig. Nem sokára megjelent Niall is. Örültem, mivel ez annak a jele, hogy el tudtam aludni. Túlzott boldogságomban a nyakába ugrottam.
- Sajnálom. - távolodtam el tőle, a hosszú ölelés után.
- Ne sajnáld, ez az én álom. Azt csinálsz benne amit akarok. Vagyis..ömm. - nyöszörgött a mondanivalója végén, amire én élénken elnevettem magam.
- Az én álmom is. - sétáltam arrébb.
- Jó a fürdőruhád. - állt mellém.
- Beach partyztunk. - pirultam el.
- És engem el sem hívtál. - pufogott.
- De hiszen, azt sem tudom, hol laksz. - mosolyogtam.
- Nem baj. - válaszolt egyszerűen.
- Te minden ilyen könnyen fogsz fel? 
- Baj? - nyújtotta ki a nyelvét.
- Nem. De ha ez egy álom, akkor mindenhol az van amit akarok? - gondolkodtam hangosan.
- Azt akarom, hogy itt legyen egy szökőkút. - mondta ki, és nem tudom hogy, de oda ment, egy eddig általam nem felfedezett szökőkúthoz.
- Én sok fagyit akarok. - szorítottam össze a szemem, mint mikor kívánni szokás.
- Ez , de tipikus volt. Egyébként, ne erőlködj annyira , csak sétálj távolabb. - nevetett rajtam, majd gyengéden előrébb tolt.
Tényleg igaza volt. Hmm, irányítom az álmom, ez tetszik. 
- Fogadjunk, hogy többet bírok megenni mint te. - provokáltam.
- Rossz emberrel kezdtél. - nevetett. - de legyen. - adta meg magát, majd elkezdtük habzsolni a fagylaltokat.
- Feladom. - dőltem hátra. 
- Ez csak egy álom, itt hogy lehet nem éhesnek lenni? - mosolygott.
- Fogalmam sincs. Nekem ez olyan valóságos. - néztem rá.
- Nekem is. - túrt bele a hajába.
- Fehér az orrod. - nevettem el a "komoly" pillanatot.
- Szedd már le. - kuncogott.
- Hogyan? - néztem kétségbeesetten, mégis vidáman.
- Nem tudom, nyald le. - adta az utasítást.
- Nem. - mondtam.
- Ez nem a valóság, csak csináld. - erősködött.
Nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan, de én hallgattam rá. A tettem után, hangos röhögés töltötte meg a kis teret.

- De ugye te létezel?! - nézett bizonytalanul, de kedvesen.
- Igen.
- Ez boldoggá tesz. Egyszer úgy is találkozunk. - mondta , majd elindult.
- Most elmész? - vágtam szomorú képet.
- Muszáj. - biggyesztette le az ajkait, majd tovább ment.
- Hát itt hagysz. - suttogtam mire visszanézett.

Az eszméletlenül aranyos mosolyának a képét az foszlatta széjjel, hogy valami hideget éreztem a talpamnál, és a szememet kinyitva a szobámban találtam magam.
- Rohadt élet. - löktem el a lábamtól a hideg sörös dobozt.
A takarítás megint az én dolgom. De kibírom. Érzem, hogy neki kéne kezdeni, de valahogy jobban vonz a laptopom.
Nem is gondoltam, hogy így telik az idő, ha jól elszórakozol a barátaiddal. Fél hat van, de a ház még romokban.
Fekete zsákba kezdtem el a szemetet szórni, majd a tálakat a mosogatóba raktam. Leeresztettem a medencét, és mindent a helyére pakoltam.
Elindultam, a legközelebbi kukához, hogy kivigyem a buliról megmaradt szemetet. Út közben, elgondolkodtam. Sőt, ez már döntés  született.
A kis lakásom bejáratában a tükör előtt ragadtam le. A karikákról a szemem alatt leszűrődött, hogy buliztam tegnap.
Nem foglalkozva a kinézetemmel, csak a gondolataimmal ezt mondtam:
- Ez nem mehet így tovább. Már eldöntöttem....