3. fejezet I need you. ♥

Hát eljött a 3. fejezet ideje is!:') Nem azért, mert sokan megérdemelnétek, hogy új részt írjunk. Haha. Egyáltalán nem. Még csak a töredékét sem kaptuk meg a múltkori vélemény nyilvánításnak. Áh...hagyd csak, kicsit sem esett rosszul, hogy csekély hárman  kommenteltek. Pedig BooBear nagyon jó részt írt. De már lényegtelen. Hoztam új részt, mert nem bírtam ki, hogy ne írjak. A 9 feliratkozóból kb 3 kommentel rendszeresen. Azt sem tudjuk, hogy éltek -e, vagy haltok, vagy, hogy mi van a többi 6 feliratkozóval?! Nektek néhány apró gomb leütése, nekünk viszont bearanyozza a napunkat. Mindegy is, nem dumálok tovább. Jó olvasást. Üdvözlettel,
( a dühös) Lana xx.


3.fejezet
I need you. ♥

...végső elhatározásra jutottam, miszerint el kell mondanom Jade-nek ami velem történik. Biztos nem fog őrültnek tartani, sőt, épp ellenkezőleg. Biztosan készséges lesz, és megértő. Mégiscsak ő a legjobb barátnőm, el kell neki mondanom, hogy van egy fiú, akivel minden egyes éjszaka találkozom álmomban. Ha nem Jade-re, akkor mégis kire számíthatok?! 


Végül arra jutottam, hogy felhívom, hogy jöjjön át hozzánk. Ez lesz a legjobb. Meg kell neki mondanom. Muszáj valakinek elmondanom...
-Jade?-szóltam a készülékbe
-Gracieee.-nevetett
-Minden oké?
-Ja, persze.-nevetett még mindig
-Jade.
-Igen?!
-Át tudnál jönni? El kell mondanom valamit...
-Hogy őrült vagy?-nevetett
-Nevezhetjük úgy is.-hangom egy percig sem vált komolytalanná
Azonban zavart, hogy Jade egy szavamat sem veszi komolyan.
-Aha, majd máskor.
-Na ide figyelj, Jade Evans! Most felemeled a segged, és idetolod, mert a barátnődnek szüksége van rád. Érted?!-ordítottam 
-Indulok.-mondta rémülten majd letette a telefont

A készüléket az ágyra dobtam, majd idegesen babráltam a hajammal.

Nap mint nap elgondolkodok azon, hogy vajon őrült lennék? Normális az, hogy van egy fiú, akit szeretek, és hiányzik, mégis csak álmomban találkozok vele? Beszélgetünk, különleges helyeken sétálunk. Azt mondta létezik. Tudom, hogy ő is szenved, és keres engem. Semmit sem tudok róla, a nevén kívül. Niall. Ír akcentusából ítélve félig angol, és félig ír lehet.
Rettenetesen hiányzik; Még úgy is, hogy nem ismerem. 
A többi ember reakciója érdekel a legkevésbé; Hogy mit fognak rólam gondolni. Ez egyáltalán nem érdekel. De Jade. Ha elmondom neki, talán elveszítem. Örökre. Őrültnek fog tartani, és nem akar majd soha többé látni. Mikor erre gondolok, egyszerűen nem tudom visszatartani a sírást. Nem megy. 

*

Mikor hallottam, hogy valaki csöngetett, könnyeimet azonnal letöröltem, és az ajtó felé siettem.
-Te sírtál?!-nézett rám döbbentem Jade
-Nem. Vagyis, de.
-De mi a baj?-kérdezte rémült arccal 
-Jade, é-én...őrültnek fogsz tartani.
-Nincs semmi baj, csak mondd el, és könnyebb lesz.
-De ez nem olyan egyszerű.
-A múltkor meséltél egy Nate nevű fiúról. Ő a baj?
-A francba is! Ő nem is létezik.-ordítottam, ami aztán sírásba ment át
-Semmit sem értek.
-Jade. Hetek óta látok egy fiút álmomba. Beszélek vele. Azt mondta, hogy létezik, és, hogy egyszer találkozhatunk. Nem tudom ki ő. Nem tudom, hogy hol lakik, a nevén kívül semmit sem tudok: Niall. Soha senkinek nem beszéltem még erről. Csak te tudsz róla, és ha lehet, maradjon is így. 
-Grace, é-én most elmegyek...egy ideig nem kéne tartanunk a kapcsolatot.-állt fel
-Jade, ne. Nem hagyhatsz magamra. Most nem. Szükségem van rád.
Felém fordult, majd láttam, hogy egy könnycsepp csillog a szemében.
-Sajnálom. 
Felvette a vékony kabátját, majd lassan kinyitotta az ajtót, és elment. 


*Jade szemszöge*
Mikor kiléptem az ajtón, hirtelen megtorpantam.

Mégis milyen barát vagyok?! Milyen barát az, aki pont a bajban nincs az ember mellett? Lehet őrült, lehet bármilyen, de a barátom. És nem hagyhatom magára soha. Most pedig főleg nem, mikor ilyen állapotban van. Persze, egy normális emberrel nem történik ilyen, de nekem mindenben segítenem kéne őt. Vigasztalni, mellette lenni, mert láthatólag már beleőrült ebbe a tarthatatlan állapotba. De nem megyek vissza! Azzal segítek neki a legtöbbet, ha megkeresem ezt a bizonyos Niall-t. Akiről a nevén kívül én sem tudok többet. 
* 

Több órányi keresgélés után sem találtam semmit a srácról.   
'Niall.' -olyan ismerős ez a név, de fogalmam sincs, hogy honnan. Grace már túlságosan is beleélhette magát ebbe, de nem tudok neki segíteni. Hiába szeretnék, valami visszatart. Valami nem engedi, hogy elmenjek hozzá, megöleljem, és azt mondjam neki, hogy: Minden rendben lesz. 
Az lesz a legjobb, ha elmegyek. Ha eltűnök Grace életéből egy időre, és elhagyom az országot is. Nem tudok most a szemébe nézni...


*Grace szemszöge*


*Egy héttel később*

Jade elment, és magamra hagyott. Kiskorom óta ő a legjobb barátnőm, és most elmegy?! Ez annyira lehetetlen állapot. 
Niall minden este azóta is megjelenik az álmomban. Tegnap éjszaka elmondta, hogy ki ő, hogy hol lakik, azonban reggelre elfelejtettem. Fontolgatom egy szakember felkeresését. Vagy, nem is tudom, hogy ilyen helyzetben mit kéne tennem.
A legjobb lesz, ha most elmegyek sétálni.

*

Egy padon ücsörögtem, és a telefonommal szórakoztam, mikor egy barátságos külsejű lány állt meg előttem.
-Szia. Leülhetek?-kérdezte
-Szia. Persze.-mosolyogtam rá
Hosszú szőke haja emlékeztetett Jade-re. Kissé hasonlított is rá, de nem, ez nem ő volt. Szépen kisminkelt arca, és gyönyörű ruhája volt.
Helyet foglalt mellettem, majd figyelte, hogy mit csinálok a telefonommal.
-Amúgy Grace Ross vagyok.-fordultam hirtelen felé
-Jamie Morris.
-Szép név.-mosolyogtam rá
-Köszönöm. A tiéd is.-nevetett
-Új vagy a környéken? Nem láttalak még erre...-kérdeztem
-Igen, Londonból költöztem ide. Vagyis...Umm, ez egy hosszú történet.
-Szívesen meghallgatlak.-mondtam
-Igazából Franciaországban születtem. És 4-5 éves koromig itt is éltem, csak aztán Anglia gyönyörű fővárosába költöztünk. És most néhány okból kifolyólag visszatértem.-nevette el a végét
-Értem. Én pedig Londonban születtem, csak ide költöztünk. Szeretnék egyszer akár egy rövid időre is, de visszalátogatni oda.-sóhajtottam fel

*

Jamie nagyon kedves lány. Elbeszélgettük az időt. Sokat nevettünk; De nem meséltem el neki, hogy mi történik velem. 
-Tudod Grace, néhány nap múlva vissza megyek Londonba. De nem sok időre, mindössze egy hétre. Ha gondolod, gyere velem.-ajánlotta fel az ötletet, mire szemeim felcsillantak a boldogságtól
-Örömmel.-egyeztem bele

*

Kissé kimerített a mai nap, sokat sétáltunk, és nevettünk is. Jamie-ben egy jó barátra leltem; 
Tudtam, hogy álmomban újra találkozok majd Niall-el.

-Újra itt vagyunk.-sóhajtottam
-Milyen napod volt?-ült le a földre
-Egész tűrhető. Megismertem egy aranyos lányt, Jamiet. Tudod, Jade elment, mikor megtudta, hogy veled beszélgetek álmomba.
-Hát, a normális emberek nem beszélgetnek álmukba.
-Biztos, hogy létezel?-kérdeztem hirtelen
-Igen. Remélem egyszer találkozhatunk. Remélem minél előbb.
-Tarts őrültnek, hiszen az vagyok, de megnyugtat a tudat, hogy te is.-nevettem
-Senkinek sem mondtam el, hogy van egy lány, akivel találkozok álmomban. Érdekes lenne, nem?
-Az! Nagyon is.
-Még nem tudom a nevedet.-sóhajtott fájdalmasan
-Grace. 
-Szükségem van Rád.-mosolygott
-Furcsa, hogy hiányzol, mikor nem is ismerlek.
-Igen, de most mennem kell. Sajnálom. Szia.-intett a távolból, és már el is tűnt...